A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei amatőr labdarúgó-bajnokságok rajtja előtt a hivatalos statisztikák látszólagos rendet mutatnak, a háttérben meghúzódó valóság azonban egy strukturális válság végkifejlete. Miközben a versenyrendszer felső szintjeit adminisztratív eszközökkel és kényszerű felkérésekkel tartják életben, a kistelepülési futballbázis az anyagi, logisztikai és a modern idők terhei alatt az utolsó óráit éli.
Az MLSZ helyi igazgatóságának adatai szerint a 2026–2027-es szezonra mindössze 79 felnőtt csapatot indító sportegyesület adott le érvényes nevezést a megyei osztályokra. Ez a szám negatív rekord a megye sporttörténetében. Ha hosszabb távon vizsgáljuk a folyamatokat, jól látható, hogy nem egyedi krízisről van szó, hanem huszonöt éve tartó folyamatos bázisvesztésről.
Hogy megértsük az agónia léptékét, érdemes megnézni a folyamatot az elmúlt negyedszázadban:
- A 2000–2001-es ezredfordulós idényben még 207 csapat kezdte meg a bajnokságot.
- 2010–2011-re ez a szám 127 egyesületre olvadt.
- 2020–2021-ben már csak 91 gárda működött.
- Idén nyáron pedig elérkeztünk a 79 együttest számláló történelmi mélypontig.
Ez azt jelenti, hogy az ezredforduló óta a felnőtt férfi bajnokságok csapatainak több mint 60 százaléka végleg eltűnt a süllyesztőben – ez a drasztikus visszaesés országos szinten is egyedülálló negatív rekord. Ezzel a kistelepülések nemcsak a sportolási lehetőséget veszítették el, hanem az utolsó olyan közösségi élményt is, amely hétvégenként még összehozta a helyi lakosságot.
A rendszer legsúlyosabb strukturális hibája, hogy miközben a teljes bázis majdnem a harmadára zsugorodott, a BAZ megyei focipiramis teteje szinte teljesen merev maradt. 2000-ben még 68 csapat alkotta a megye I. és II. osztály mezőnyét, és ez a létszám manapság is 58. A szövetség görcsösen ragaszkodik a megszokott formátumhoz, ennek a rugalmatlanságnak az árát pedig a legalsóbb szinten küzdő, szerény költségvetésű falusi egyesületek fizetik meg.
Eltűnő tradíciók: Nagy múltú klubok a süllyesztőben
A folyamat drámaiságát a konkrét földrajzi helyszínek mutatják meg igazán. Az idei kiírásra például – a helyi sportbarátok megdöbbenésére – hosszú évtizedek után nem nevezett Rudabánya, Sajószentpéter, Cserépfalu vagy éppen Borsodszentgyörgy sem. Hozzájuk csatlakozik a működését teljesen beszüntető Bánhorváti is. Ezek a patinás, hosszú évtizedekre visszanyúló múlttal rendelkező klubok szép csendben elvéreztek az egyre kritikusabbá váló létszámhiány miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a patinás nevek csupán az aktuális nyári veszteségek.
A kiüresedő öltözők mögött komplex társadalmi jelenség áll. Ennek egyik jelentős oka, hogy a modern, digitális világban egyre nehezebb a kistelepülésen élő fiatalokat elhívni a futballpályákra, miközben az idősebb generáció tagjait a mindennapi munka és a megélhetés vonja el a hétvégi sportolástól. Ezt a humánerőforrás-válságot a tehetősebb, biztosabb hátterű klubok burkolt vagy nyílt fizetésekkel próbálják ellensúlyozni, akár a legalacsonyabb szinteken is.
Bár a megyei futballtérkép egyre foghíjasabb, elszórtan akadnak pozitív kezdeményezések is. Hosszabb-rövidebb szünetek után újjászerveződött és visszatért a mezőnybe Aszaló és Varbó legénysége, vagy éppen említhetnénk a Miskolc Népkert VSE felnőtt csapatának elindítását. Viszont ezek száma nem képes kiegyensúlyozni egy olyan rendszert, amely strukturálisan tarthatatlanná vált.
Megye I.: Művi stabilitás kiesők nélkül
A legmagasabb megyei osztály bajnoksága a tervek szerint augusztus 7-én elrajtol a megszokott 16-os létszámmal, ám ez a stabilitás csupán illúzió. A mezőnyből végleg kiesett a megszűnt Bánhorváti, valamint a küzdelmeket már az előző szezon közben feladó Izsófalva.
A helyükre érkező két új szereplő története sokatmondó. A Putnok FC kénytelen a megyei szinten indulni, mivel gazdasági és szervezeti akadályok miatt nem vállalta az NB III-as tagságot. Melléjük a sportszakmai alapon a másodosztályból feljutó Sárospataki TC csatlakozik.
Ami viszont a leginkább árulkodó: ebben a szezonban nem volt tényleges kieső. Az előző idény tabellájának utolsó helyein végző Szerencs VSE és Sátoraljaújhelyi TK gárdáját az igazgatóság egyszerűen felkérte a folytatásra, mert az augusztus eleji bajnoki nyitányig nem maradt más jelentkező a létszám feltöltésére.
Megye II.: Strukturális kompromisszumok és adminisztratív feltöltés
A bajnoki rendszer középső szintjén a sportszakmai és a strukturális válság még közvetlenebbül jelentkezik. A megyei igazgatóság a csökkenő csapatlétszám ellenére továbbra is fenntartja a hagyományos, háromcsoportos (Észak, Kelet, Közép) bajnoki szerkezetet. A korábbi években megszokott, csoportonként 16 tagú (összesen 48 csapatos) mezőnyt azonban a jelentkezők egyre alacsonyabb száma miatt már egy ideje nem lehetett kiállítani. A szövetségnek idén a szűkített, csoportonként 14 együttest, vagyis összesen 42 klubot számláló struktúrát is jelentős nehézségek árán sikerült jóváhagynia.
A 42 csapatos létszám elérése azonban komoly adminisztratív beavatkozást igényelt, amely a bajnoki piramis legalsóbb szintjét devalválta. A másodosztályú keret feltöltése érdekében az MLSZ gyakorlatilag kiürítette a harmadosztályt. A megye III. csoportgyőztesei (Trizs, Hejőszalonta, Ináncs) mellett olyan egyesületek is felkérést kaptak a magasabb osztályú tagságra – köztük a Hernádkércs és a Jákfalva –, amelyek az előző szezonban nyújtott bajnoki helyezéseik alapján sportszakmai alapon nem vívták ki a feljutást.
A bajnoki rendszer merevségét és a létszámhiányt szemlélteti a Miskolc Népkert VSE esete is. A klub felnőtt csapata abszolút újoncként, a kötelező ranglétra legalsó fokát teljesen átugorva kapott azonnali játékjogot a másodosztályban. Ez a döntés egyértelműen jelzi, hogy a szövetség számára az adminisztratív csoportlétszámok biztosítása felülírta a hagyományos sportszakmai elveket az augusztus 22-re kiírt bajnoki rajt előtt.
Megye III.: Földrajzi és anyagi rémálom a romokon
A bürokratikus rugalmatlanság miatt a harmadosztály teljesen elsorvadt. Jól mutatja a kétségbeejtő helyzetet, hogy a szövetség az eredetileg július 3-ra kiírt nevezési határidőt egészen július 15-ig kitolta abban a halvány reményben, hogy az extra napok alatt több sportegyesület kap kedvet az induláshoz. Ez a lépés azonban teljesen eredménytelennek bizonyult.
Hogy mekkora a visszaesés léptéke, azt az időtáv mutatja meg igazán: 25 évvel ezelőtt még 113 résztvevő szerepelt ezen a szinten (plusz 26 alakulat a megye IV-ben), ma pedig összesen 21 klub maradt az ömlesztett listán: Alsószuha, Aszaló, Bekecs, Bódvaszilas, Bükkszentkereszt, Bükkzsérc, Dédestapolcsány, Emőd II., Hangony-Fenyvesalja, Izsófalva, Mályinka, Megyaszó, Mezőnyárád, Nyékládháza II., Szuhogy, Tard, Tiszabábolna, Szentistván, Tolcsva, Tornyosnémeti, Varbó.
Bár a legalsóbb ligában csak szeptemberben kezdődnek a mérkőzések, a hivatalos sorsolás és a csoportbeosztás még nem készült el, aminek a hátterében az óriási földrajzi távolságok állnak. Mivel a rendszer szerkezete merev maradt, a legalsó szinten lévő falusi csapatoknak kellene a legnagyobb távolságokat vállalniuk.
Ez a kikényszerített helyzet komoly anomáliákat szül. Tornyosnémetihez például a legközelebbi ellenfél is 45 kilométerre fekszik, így a csapatnak a legjobb esetben is minimum 90-100 kilométert kell utaznia egyetlen bajnoki meccs kedvéért – a többi rivális ennél sokkal messzebb található. Már ha egyáltalán kiállnak. A szintén háromcsoportosra tervezett Megye III. Keleti csoportja a földrajzi viszonyok miatt nem lesz ideális, a létszámot tekintve pedig legfeljebb 5-6 csapatot tud majd felvonultatni, a tavalyihoz hasonlóan.
Egy olyan amatőr bajnokságban, ahol a futballisták kizárólag a játék szeretetéért lépnek pályára, teljesen fenntarthatatlan, hogy egy-egy mérkőzésért a teljes vasárnapjukat feláldozzák az órákon át tartó utazás miatt. A megkurtított mezőny miatt azonban gazdaságilag és emberileg is képtelenség logisztikailag működőképes csoportokat kialakítani. Ezek az egyesületek teljesen kívül esnek a komolyabb támogatási körökön, az egyre emelkedő költségeket és a rengeteg utazási időt pedig egyszerűen képtelenek kitermelni.
Fenntarthatósági kérdések a jövőre nézve
A BAZ megyei amatőr labdarúgás jelenlegi működési modellje a strukturális és demográfiai kényszerpályák miatt hosszú távon fenntarthatatlanná vált. A versenyrendszer fennmaradása jelenleg egy-egy elkötelezett helyi önkormányzaton, mindent feláldozó szervezőn és lelkes szponzoron múlik.
A 21 tagúra zsugorodott harmadosztály esete egyértelműen bizonyítja, hogy a futballpiramis alapja már nem képes elviselni a felsőbb szintek kötelező létszámkereteinek elszívó hatását. Amennyiben a kistelepülési klubok gazdasági és logisztikai ellehetetlenülése megmarad, a piramis alsó szintjének összeomlása elkerülhetetlenül a felsőbb osztályokat is el fogja érni. Ekkor a Megye I. jelenleg még mesterségesen fenntartott 16-os, valamint a Megye II. 42-es csapatszáma is tarthatatlanná válik.
A folyamat megállításához a sportszakmai és adminisztratív struktúra alapvető, a földrajzi és anyagi realitásokhoz igazodó reformjára lenne szükség. Ennek hiányában a megyei labdarúgás nemcsak a bázisát veszíti el végleg, hanem azt a hagyományos közösségépítő funkcióját is, amely évtizedeken át a kistelepülések kulturális életének gerincét alkotta.
Címlapi fotó: Putnok FC
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
